Ólom a vízben: közel a megoldás?

Szeptemberre hozhat eredményt a nehézfémet valóban kiszűrni képes tisztítóberendezések vizsgálata.

Olyan háztartási víztisztító berendezéseket vizsgál a Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNK), amelyek képesek lehetnek megtisztítani a csapvizet az esetleges ólomszennyezéstől. Az NNK lapunknak adott tájékoztatása szerint kilenc készüléktípus hatékonyságát mérik fel ebből a szempontból. Ha a gyártók fejlesztései hatékonynak bizonyulnak, egy bevizsgált, tanúsított berendezés előírásszerű használatával komoly egészségügyi kockázattól mentesülhetnek a régebbi építésű, részben vagy teljes egészében ólomból készült víznyomócsövekkel szerelt otthonok lakói. Az eredmények hamarosan nyilvánosak lesznek.

Komoly médiavisszhangot kapott lapunk nemrégiben közzétett cikke, amelyben arról írtunk, hányféle gyógyszerhatóanyagot mutattak ki magyar kutatók a Duna vizéből, illetve a vízellátást biztosító parti kutakból a főváros térségében. Talán nem hangsúlyoztuk eléggé, de ha ivóvízből kimutatható kémiailag aktív gyógyszermaradványokról van szó, mindössze nanogrammokat, vagyis a gramm milliárdod részét kitevő mennyiségeket mérhetünk, tehát közvetlen egészségügyi kockázatokról nem beszélhetünk. Bekerülhetnek ugyanakkor az ivóvizünkbe olyan anyagok is, amelyek mennyisége már nem nano-, hanem mikrogrammokban mérhető. És bár ez még mindig csak a gramm milliomod része, az egészségügyi kockázat itt már sokkal kézzelfoghatóbb. Az egyik ilyen anyag az ólom, amely komoly mennyiségben oldódik ki a régi építésű lakások vezetékeiből a csapvízbe.

De mekkora is a probléma?

Az NNK két programot is indított a közelmúltban, hogy felmérje a csapvíz ólomszennyezettségét Magyarországon. A feltáró monitoring programra kijelölt mintaterületekről lehetett jelentkezni, és az NNK szakértői által ott levett vízminták alapján egy országos becslés készül a hazai települések érintettségéről. Ez a program lezárult, az eredmények értékelése jelenleg zajlik. A Nyitott Laboratórium program elsősorban a kockázati csoportok (régi épületben élők, várandósok és kisgyermekesek) számára indult. Ennek keretében bárki küldhetett be vízmintáét, aki szerette volna megtudni, található-e ólom a csapvizében.

A programokban kétféle minta vizsgálata történik. Előbb előzetes kifolyatás nélküli mintán végzik el a vizsgálatot, másodszor egy percig folyatják a csapot a mintavétel előtt. Emellett egyéb adatokat is felvesznek, rákérdeznek például a házak korára, és az eseteleges felújításokra is.

Az eddigi eredmények azt mutatják, hogy a levett csapnyitási vízminták körülbelül 25–30 százalékában a határérték (10 mikrogramm/liter) feletti az ólomtartalom, egy perc folyatás utáni vízminták esetében ez az arány jelentősen, 10–15 százalék körüli értékre csökken. Az előzetes várakozásnak megfelelően a kifogásoltsági arány a régebbi, 1945 előtt épült épületekből származó vízmintáknál mutat kedvezőtlenebb képet, itt a csapnyitási vízminták 35–40 százaléka a határérték felett tartalmaz ólmot, de még folyatás után is 20 százalék körüli ez az arány. Ezzel szemben az 1975 után épültekben a csapnyitási minták kevesebb, mint tíz százaléka tartalmaz ólmot, egy perc folyatás után azonban ezekben az épületekben már sehol nem kifogásolható a vízminőség.

– Ezek az eredmények egyrészről felhívják a figyelmet arra, hogy a régi épületekben élők nagyobb arányban lehetnek kitéve ivóvíz általi ólombevitelnek, valamint arra, hogy a legtöbb esetben a víz kifolyatása már önmagában elegendő lehet az ivóvíz ólomtartalmának határérték alá csökkentésére. A két program értékelését, összegzését még a nyár folyamán elvégzik, így a végleges számokról, adatokról ez év szeptemberben tudunk tájékoztatást adni – áll az NNK összegzésében. 

A víztisztító megoldás lehet

Több cég is kínál olyan házi víztisztító berendezést Magyarországon, amely állítólag képes az ólom kiszűrésére is. Bizonyosat azért nem állíthatunk ezekről, mert egyik sem rendelkezik az NNK minősítésével. Az NNK ugyanakkor már folytat ilyen vizsgálatokat, így rákérdeztünk, hogy állnak ezekkel. – Kilenc háztartási szűrőberendezés ólomeltávolító hatékonyságát vizsgáljuk. A vizsgálatok időtartama 3–6 hónap – írták válaszukban, hozzátéve, hogy ezeket a berendezéseket eltérő helyekre (jellemzően magánlakásokba) telepítették a vizsgálat idejére. – Az ólomeltávolítás hatékonysága mellett felmérjük azt is, nem történik-e valamilyen kedvezőtlen változás a vízben a szűrés ideje alatt. A vizsgálatok egy része jelenleg is zajlik, az eredményeket összefoglaló értékelés ez év augusztusában készül el – áll az NNK tájékoztatásában. Vagyis őszre talán már tételes listát kaphatunk arról, mely víztisztító berendezések képesek valóban hatékony ólomszűrésre, és melyek azok, amelyek erre nem, vagy csak korlátozottan alkalmasak.

Az ólomszennyezés elleni legjobb védekezés persze az lenne, ha mindenhol kicserélnék az ólomcsöveket. Ez azonban, főleg a régi építésű társasházakban, sokszor szinte a lehetetlennel határos munkát jelent, mert a lakóközösségnek nincs elegendő pénze a munka elvégeztetésére.

Nem árt óvatosnak lenni

Az ólom egy jól ismert toxikus nehézfém, emberre gyakorolt mérgező hatása már régóta közismert. A csapvizekben jellemző ólomtartalom elsősorban a várandósok és 3 év alatti kisgyermekek esetén okozhat egészségi problémát, a magzat és a kisgyermek szellemi fejlődésére gyakorolt káros hatásával. Az ivóvízben előforduló ólom fő forrásai az épületek, lakások belső hálózatában még sok helyen jelen lévő ólomcsövek, így leginkább a városmagok régi épületei, és az ezekben található lakások tekinthetők leginkább kockázatosnak. Fontos tudni, hogy az ólomtartalmú ivóvíznek nincsen különös íze vagy szaga, így például fémes íz megjelenése nem utal az ivóvízben lévő ólom jelenlétére vagy annak mennyiségére.