Shopping Cart
Lassan a WC-t is ásványvízzel húzzuk le, ami a modernitás talán legelképesztőbb ellentmondása: a fejlett világban ugyanis az a jellemző, hogy tökéletes minőségű ivóvíz folyik a csapból, ennek ellenére meredeken emelkedik a palackozott vizek eladása. De miért kattantunk rá ennyire az ásványvízre és kik hálásak a dollármilliókért, amit ezért hajlandóak vagyunk kifizetni?
Mielőtt bárki félreértené, palackos vízre igenis szükség van olyan helyzetekben, amikor máshogyan nem lehetne ivóvízhez jutni – például vészhelyzetben, természeti katasztrófáknál. Ám az esetek 99 százalékában egyszerűen arról van szó, hogy baromi kényelmes, amikor a víz ott van az ágyunk mellett, az autóban, vagy a nyári napokon hatosával a hűtőben. Pedig nem volt mindig így.
A palackos víz világhódító útja abból az elképzelésből indult el, hogy a föld alól származó víz különlegesen egészséges, köszönhetően az évszázadok alatt kioldódó ásványi anyagoknak – olvasható Francis H. Chapelle A palackozott forrásvizek természetes története című könyvében. Az ásványvíz-kultusz a 18. század folyamán kezdődött, elsősorban termálfürdők környékén, ahol jellemzően gyógyvizet, forrásvizet töltöttek a palackokba. Ezekről gyakran állította a forgalmazó, hogy ásványianyag-tartalmuk gyógyírt jelentenek mindenféle betegségre.
A korai orvostudomány nem igazán tudta megcáfolni vagy alátámasztani ezt az állítást, de ma már tudjuk, hogy a dolog mögött inkább a tudatlanság állt: ahogyan Európában és Amerikában nőttek a nagyvárosok, úgy öntöttek egyre több szennyvizet ugyanazokba a folyókba, amikből ittak és főztek. Vagyis a betegségek egy jelentős része a szennyezett víz használatából fakadt, így amikor a vagyonosabb polgárok a folyóvíz helyett fertőzésmentes, tiszta vizet kezdtek el inni, az az egészségükön is meglátszott.
Ez a 20. század hajnalán változott meg, miután a tudomány és technológia fejlődésének köszönhetően megjelentek a víztisztító-üzemek és széleskörűen elérhetővé vált a tisztított csapvíz. Mivel ezután már nem volt szükség palackos vízre, a legtöbb ilyen cég csődbe ment.
Az egyik kivételt a francia Perrier jelentette, amely kisebb-nagyobb sikerrel, de fent tudott maradni. Amikor pedig a 80-as években be akartak törni az amerikai piacra, egy forradalmi reklámötlettel álltak elő:
A Perrier nem víz, hanem egy jómódúaknak készült üdítőital – „a vizek pezsgője”, egy egészséges alternatíva, egyenesen dél-Franciaországból.
– állította a mára klasszikusnak számító reklám.
Az agresszív kampány bevált, a Perrier pedig hatalmas eladásokat kezdett el produkálni a tengerentúlon:
- míg 1976-ben még csak 3 millió palackot;
- addig 1979-ben már 200 millió palackot adtak el az amerikai piacon.
A Perrier később több amerikai ásványvízmárkát is felvásárolt, míg végül a francia céget egy még nagyobb hal, a Nestlé vette meg.
Az ásványvíz-mánia közben szép lassan a világ más részeire, így Magyarországra is becsorogott: 1998-ben még csak 23 liter ásványvizet ivott meg átlagosan egy magyar, ám ez a szám 2018-ra 126 literre, vagyis több mint ötszörösére ugrott.
Ezzel mi magyarok is az élvonalban vagyunk, mindössze 14 literrel lemaradva az amerikaiaktól. Ráadásul egyre többet, arányaiban már ugyanannyi ásványvizet fogyasztunk, mint minden más üdítőitalt, gyümölcslevet, jeges teát egybevéve. A hatalmas kereslet természetesen hatalmas kínálattal párosul, a palackozott vizek piaca egy jelentés szerint meg fogja haladni a 215 milliárd dollárt.
