Hogy jobb vagy biztonságosabb-e a palackozott víz, mint ami a csapból folyik, az már egy bonyolultabb kérdés, amire érdemes árnyalt választ adni. A Netflix Rotten című élelmiszeripari ügyeket feldolgozó dokumentumfilmje részletesen bemutatja Nigéria legnagyobb városának, a 21 millió lakosú Lagosz esetét, ahol a lakosok töredékének van csak hozzáférése tiszta ivóvízhez.
Európai fejjel nehéz elképzelni, de az afrikai városban mindössze az emberek egytizedének van hozzáférése biztonságos csapvízhez, így a palackozott víz igazi státuszszimbólumnak számít errefelé – egy palack víz ára nagyjából a napi átlagkereset felét viszi el, így azt csak a jobb módúak tudják megfizetni.
Egy lagoszi csatorna. Kép: Getty Images Hungary
Kiépített vízvezetékrendszer és víztisztítók híján, a nigériaiaknak egyelőre nincsen alternatívájuk, bár épülnek az országban víztisztító üzemek, a dinamikusan növekvő lakosság igényeit ezek nem fogják belátható időn belül kielégíteni.
De mi a helyzet az olyan helyekkel, mint az Egyesült Államok vagy Magyarország, ahol a lakosság döntő többségének elég kinyitnia a csapot, hogy tiszta vízhez jusson?
A fejlett országokban a csapból elérhető víz már évtizedek óta tiszta és iható – persze vannak kivételek, Magyarországon is találunk arzénnel szennyezett vízhálózatokat, vagy olyan eseteket, amikor a vízszolgáltató hibája miatt átmenetileg szennyezetté válik a csapvíz, de ezek viszonylag ritkák.
Világ lakosságának tisztított ivóvízhez való hozzáférési aránya – Magyarországon közel 100 százalékos ez az arány. Kép: Our World in Data
Tény azonban, hogy a csapvíz renoméja megkopott, és ha nem sikerül visszaállítani, annak súlyos következményei lesznek.
A bizalmatlanság ugyanis ördögi kört alakíthat ki:minél kevesebben bíznak a csapvízben, annál kevesebb bevétele lesz a vízműveknek, hiszen a döntéshozók is feleslegesnek gondolhatják, hogy erre költsenek. A kevesebb bevételből viszont egyre nehezebb lesz karbantartani a gigantikus infrastruktúrát – rontva ezzel a rendszer megbízhatóságát.